Mike Manola, aki igazi fantasy-, szuperhős- és thrillerrajongónak nevezhető. Így szól a névjegye: „Slytherinben született, Marvelnek keresztelték, de aztán megcsípte egy radioaktív DC-rajongó. Mike Manola Jediként nőtt fel, ma titkos őriző – a Sötét Nerd!” Így az ő kritikáit mindíg komolyan veszi a szakma. És ha ő az “Az”-hoz hasonlíja a Fekete telefont, az biztosan nem üres beszéd.

Az Az rettentő bohóca olyan sorozatgyilkos, aki gyerekeket öl, és a Fekete telefon elvetemült álarcosa (Ethan Hawke) szintén gyerekeket öl. Mindkét film rémtörténet, de egyben nevelődési dráma is, s míg az egyik produkció Stephen King regényéből készült, a Fekete telefon az író Joe Hill művésznéven alkotó fia novellájából.
A másik párhuzam a természetfeletti elem erős jelenléte. Az Az bohóca nem evilági rém, a Fekete telefon kamasz hőse (Mason Thames) pedig a rejtélyes fekete telefon révén kapcsolatba kerül azoknak a gyerekeknek a szellemével, akik a gyilkos áldozatai lettek.
Ennek kapcsán Manola azt állapítja meg, hogy az új darab a legjobb kísértethistória a Hatodik érzék (1999) óta. Ez az a film, amivel M. Night Shyamalan berobbant Hollywoodba, és Bruce Willis a mozitörténet legfájdalmasabb arckifejezésű szellemét alakította benne, de metafizikai mibenléte csak a történet legvégén derült ki hatalmas csavar formájában.

Manola kiemeli, hogy a Fekete telefon alkotói – Scott Derrickson rendező és C. Robert Cargill forgatókönyvíró – nem az ijesztgetésre helyezik a hangsúlyt, pedig adná magát, hanem azt bontják ki, hogyan találhatjuk meg magunkban az erőt és a reményt, amikkel kitarthatunk a legkegyetlenebb helyzetekben is. A kritikus szerint Derrickson igazi szerzői filmessé érett, aki szemlátomást nem tud hibázni.

Mától a Fekete telefon a hazai mozikban is megcsörren, mi pedig borzonghatunk a júniusi hőségben.