Ma Brazília a világ legnagyobb kávétermelője, amelyet Vietnám, Kolumbia és Indonézia követ a sorban. Természetesen több kávétermelő ország is van, de azok  jelentősen kisebb mennyiséggel vannak jelen a nemzetközi piacon.

A kávészemek serkentő hatásának felfedezéséhez több legenda is fűződik: az egyik változat szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelészik, sokkal élénkebbek lesznek.
A másik történet szerint egy Rhazes (852-932) nevű arab orvos a kávét, a “quawa” nevű élénkítő növényt orvosságként használta és ő említette Al-Haiwi (A kontinens) című munkájában.

Csakúgy, mint a világnap japán eredete meglepő az is, hogy például nem az olaszok vagy a törökök, hanem a finnek fogyasztják a legtöbb kávét a világon, átlagosan napi 5 csészével fejenként. A finnekkel ellentétben mi magyarok világviszonylatban nem számítunk komoly kávéfogyasztó nemzetek, bármennyire is úgy tűnhet, hogy szeretjük ezt anedűt, átlagosan csupán napi 2,6 csészével iszunk belőle.

Ellenben a kévéfogyasztásnak, illetve a “kávébiznisznek” van magyar vonatkozása, ugyanis a magyar származású trieszti kávékereskedő, Francesco Illy,  találta fel a frissen pörkölt kávé illatát és aromáját megőrző vákuum-, azaz légmentes csomagolást.

A kévéról  úgy tartjuk, hogy elűzi az álmosságot, ám ezzel szemben a koffein az idegrendszerben olyan hatást fejt ki, amellyel  egy olyan állapotot idéz elő, amit fáradt szervezet, élénkségnek, plusz energiának érzékel, így az ember még órákat képes ébren tölteni.

A kávé  pozitív illtve negatív hatásairól állandó tudományos vita folyik, ám abban egyelőre egyetértés van, hogy – mértékletes fogyasztás esetén – serkentő hatással van a központi idegrendszerre, a szív -és érrendszerre valamint vízhajtó hatása miatt a vesékre is.

Fotó: Pxhere