A beszélgetésben arról is szó esik, hogy vajon Andrew mit tesz meg személy szerint a bolygónk megvédéséért, illetve ki inspirálta zenei pályája elején. És azt is megtudhatjátok, hogy szerinte mi a legjobb a DJ szakmában és kivel dolgozna legszívesebben:

– Ki inspirált téged a kezdetekkor?
– Úgy érted, melyik előadó?
– Igen.
– Azt hiszem leginkább Dr. Dre, a Coldplay, és Bon Iver. Ez egy érdekes kombó, tudom.
– Hogy néz ki a The Chainsmokers életében a dalszerzői folyamat?
– Minden szám más. Azt hinnéd, hogy már kialakult a módszerünk, de gyakran csak a dalszöveg születik meg. A “Closer” első verséjét pl. a felszállásra várakozva egy repülőn ülve írtam, aztán 2 hónappal később lett dal belőle. A “Something Just Like This” esetében, melyet a Coldplay-jel együtt jegyeztünk, megírtam a zene egy részét, megmutattam Chrisnek (Chris Martin énekes, zeneszerző – a szerk.), és ő rögtön mondta, mit is kellene még csinálnunk – és így készült el végül.

– Ez az a dal, amire leginkább büszkék vagytok?
– Nem tudom… minden dal másképp különleges számomra. Azt hiszem a legbüszkébb mégis a “Roses-ra” vagyok, mert ennél a felvételnél jöttem rá, milyen lesz a hangzásunk. Előtte már több számot kiadtunk, de inkább csak keresgéltünk, szerettük volna megtalálni a hangunkat, rájönni kik vagyunk, milyenek legyünk. A “Roses” mérföldkő volt,  meghatározó lett számunkra.
– Hogy tetszett az új videóklip forgatása?
– Melyik?
– A “Call you mine”.
– A “Call you mine”-t imádtam, mert Bebe (Rexha) elképesztő. Egyéniségének köszönhetően át is vette az uralmat a videó felett. Alex meg én visszafogottabbak vagyunk, úgyhogy hagytuk őt szárnyalni.
– Tehát az ő ötlete volt az egész jelenet?
– Igen.
– De miért van visszafelé?
– Leforgattuk rendesen és úgy uncsi volt, ezért fordítottuk meg.

– Érdekes…
– Nem, nem. Csak vicceltem (nevet)
– Kivel készülne az álom együttműködésed?
– 2Pac.
– Oh…
– Mármint ha még élne… Nehéz kérdés. 2Pac vagy Biggie, valószínűleg. Hiszen álomról beszélünk, igaz?
– Igen!
– Akkor mondhatom őket.
– Mit szeretsz legjobban a munkádban?
– Móka. Utazás. Bár úton lenni nem is annyira mókás, de amikor megérkezel, már minden jó.
– Mikor érkeztetek Budapestre? Ma?
– Igen, korán reggel.
– Szóval nem láttál még sok mindent.
– Nem, és sajnos nem is fogunk, mert utazunk tovább Szerbiába, ott lesz a következő fellépésünk.
– Ez elég komoly.
– Igen tudom.
– Melyik dalt hallgattad legutóbb a telefonodon?
– Lássuk csak… Az új dalt Flume-tól, a “Let You Know”-t. Illetve nem is, Louis The Childtól a “From Here”, ez volt az.
– Van olyan koncert, amin még sosem jártál, de nagyon szeretnél eljutni?
– Nem voltam még a Glastonburyn.
– És miért vágysz a Glastonburyre?
– Mert mindenki azt mondja, hogy király. És még nem voltam!
– Idén a CauseArttal kampányoltok a Balaton Soundon.
– Így van.
– Mit tesztek a mindennapjaitokban a környezet védelmében?
– Azt hiszem mindenkinek megvannak a környezetszennyező bűnei, melyek az életstílusukkal együtt járnak. Így igyekszünk apróságokkal javítani ezen. A házunk, ahol a stúdiónk is található, tele volt ásványvizes palackokkal, mindig csak átrohantunk rajtuk, és végül a nővérem mindet eltüntette, ezért hálás is vagyok neki, köszönet illeti.  Az ő hatására ma már mindannyian visszük magunkkal a vizes palackokat, amit szerintem még mindig kevesen tesznek meg… szóval igyekszünk.
– Ez nagyon jó.
– Bizony, ez jó. De az már kevésbé, hogy magángépen repülünk, ami valószínűleg a legrosszabb dolog, amit tehetünk a környezetünk ellen. Gondolkozom rajta, hogy nem eszem többé húst. Egyszer már próbáltam, de abba kellett hagynom, mert amint turnéra indultunk, már nem igazán tudtam kemény diétát tartani és valójában azt ettem, amit kaptunk. Szóval bárcsak jobb választ adhatnék… És te mit csinálsz?
– Én elég hardcore vagyok a szelektálásban.
– Igazán?
– Igen.
– Jó neked!
– Igen, Magyarországon is mindenre van külön gyűjtő: a papírnak, a műanyagnak. Nálam általában a szelektív szemetesek már rég tele vannak, míg a kukában még alig van.
– Jó ezt látni, tényleg! Engem mindig bosszant, amikor csak egy szemetes van, mert a műanyag flakont beledobni konkrétan fájdalmas! Tudod, mire gondolok?
– Pontosan! Szóval én például ez ellen küzdök.
– Talán azt kéne most nekem is megfogadnom, hogy többet teszek a Földért, nem?
– Igen, az szuper lenne! Köszönöm az interjút is!
– Én köszönöm!

Az interjút készítette: Varga Kata

Itt visszahallgathatjátok a teljes szinkronizált interjút: