A hatodik tömeges korallfehéredés zajlik az ausztráliai Nagy-korallzátonyon

A Guardian cikke szerint egy ENSZ-misszió ellenőrzi a korallzátony állapotát, és tapasztalatairól pénteken számol be Townsville-ben.
A GBRMPA riasztó jelenségként számolt be arról, hogy miközben a tudósok az idén hűvösebb La Nina miatt a korallok egészségi állapotának javulására számítottak, ennek ellenkezője következett be.
A tudósok az ismétlődő korallfehéredést is előidéző üvegházhatású gázkibocsátás korlátozását sürgették.
David Wachenfeld, GBRMPA vezető tudósa rámutatott, hogy bolygónk és a korallzátony is 1,5 Celsius fokkal melegebb, mint 150 évvel ezelőtt. Ennek következtében az időjárás is megváltozik, váratlan eseményekre kell számítani. Mint hozzáfűzte: őt már semmi sem tudja meglepni.

Az Ausztrál Tengertudományi Intézet (Aims) és a GBRMPA helikopteres légi felmérést végzett szerdán a Nagy-korallzátony tengeri parkjának teljes, 2300 kilométeres hosszában, amely mintegy 750 különálló korallzátonyt foglal magába.
A négy részre osztott tengeri park mind a négy területét érinti a korallfehéredés – mondta el Wachenfeld. 2016 óta ez már a negyedik tömeges korallfehéredés a Nagy-korallzátonyon, és az első olyan, ami a La Nina éghajlati körülményei idején zajlik.
Neal Cantin, az Aims kutatója, aki a két megfigyelőcsoport egyikét vezette, személyesen a Nagy-korallzátony 1800 kilométer hosszú területének állapotát mérte fel helikopterről. Beszámolója szerint a Whitsunday-szigetek és Cooktown közötti területen mindenütt fehéredik a korall.
A tengeri park déli szekciójában azonban a fehéredés enyhébb, mint a többi területen, és ott vannak olyan koralltelepek, amelyek egészségesek.

A korall kifehéredése akkor következik be, amikor a telepet alkotó állatokat stressz éri az átlagon felüli vízhőmérséklet miatt. A korallállat kilöki a benne élő algát, amely táplálja és színezi a korallt.
A korallok ugyanakkor túlélhetik a kifehéredést, és Cantin elmondta, hogy az Aims és más szervezetek tudósai az év végéig víz alatti ellenőrzéseket végeznek, hogy ellenőrizzék, hány korall maradt életben és nyerte vissza a színét.
A korallok széles körű, tömeges kifehéredése a zátonyon először 1998-ban fordult elő, majd 2002-ben, 2016-ban, 2017-ben, 2020-ban és most 2022-ben is.     Az ENSZ tíznapos megfigyelő missziójának két tudósa – az egyik az UNESCO, a másik a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) részéről – a következő napokban tájékoztatást kap a légi felmérések eredményeiről.

A felmérésről készülő jelentést az UNESCO júliusra tervezett világörökséggel foglalkozó tanácskozásának nyújtják be. Tavaly az UNESCO tudományos tanácsadói azt javasolták, hogy a Nagy-korallzátony kerüljön fel a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára. Az ausztrál Morrison-kormánynak azonban sikerült elérnie, hogy elhalasszák ezt a lépést.

Forrás: MTI

Fotó: Pixabay