A kóla elődjének receptjére bukkantak firenzei szerzetesek

Meglepő felfedezést tettek a firenzei Szent Márk-kolostor szerzetesei: a kolostori gyógyszertár archívumának rendezése közben egy XIX. század közepéről származó receptre bukkantak, amely egy olyan ital elkészítését írja le, amely szerintük a mai kólatípusú üdítőitalok egyik előfutárának tekinthető.

A felfedezésről a DPA német hírügynökség számolt be, idézve Manuel Russo domonkos rendi szerzetest, aki elmondta, hogy a dokumentumok között egy megfakult reklám szórólapra is rátaláltak, amely egy „erősítő borelixírt” népszerűsített. Az ital kokalevélből és kóladióból készült, és a korabeli feljegyzések szerint a kolostori patika egyik legkeresettebb készítménye volt.

A korabeli hirdetés szerint az elixír enyhítette a fizikai és szellemi kimerültséget, a fejfájást, valamint az időskorral vagy a túlzott megterheléssel összefüggő gyengeséget.

A fennmaradt recept alapján az ital elkészítéséhez 30 gramm kóladióra, 10 gramm bolíviai kokalevélre és egy liter alkoholos elegyre volt szükség. Az archív dokumentumok szerint az alapanyagokat misszionáriusok juttatták el Dél-Amerikából Toszkánába.

A kóla történetének általánosan elfogadott változata szerint az amerikai gyógyszerész, John Pemberton 1886-ban alkotta meg a Pemberton’s French Wine Coca nevű (gyógy)italt, amely szintén kokalevelet és kóladiót tartalmazott. Miután az alkoholtartalmú italokra vonatkozó korlátozások életbe léptek, a bort vízzel és cukorsziruppal helyettesítette – ezzel megszületett a később világhírűvé vált Coca-Cola.

A most előkerült toszkán recept azonban több évtizeddel megelőzi Pemberton találmányát. Manuel Russo ugyanakkor hangsúlyozta, hogy jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy közvetlen kapcsolat lenne a kolostorban készített ital és a később megalkotott Coca-Cola között.

A Coca-Cola pontos receptje mind a mai napig a világ egyi legjobban őrzött üzleti titkának számít.