A tejnek is van világnapja

„Tej: élet, erő, egészség!” – ez volt a híres szlogen, amellyel a hatvanas-hetvenes években a tejfogyasztást reklámozták Magyarországon; és “Egy pohár tej, tiszta fej” hangzott egykor a tejfogyasztásra ösztönző plakát rekámszövege. Mára a tej kissé megosztó ital lett, hiszen a laktózérzékenység napjainkban már népbetegség. A Nemzeti Archívum segítségével idézzük fel, hogy a tejet miért nem szaban még sem “leírni”.

Nem véletlen, hogy a görög galaktosz (γαλακτός) szóból származik a galaxis szavunk? Jelentése tej, ami arra utal, hogy a Tejút, vagyis az éjszakai égbolton látható fényes csillagsáv úgy néz ki, mintha tejet öntöttek volna ki az űrben. Ki hitte volna, hogy a tejnek kozmikus jelentése van?

Tény, hogy a tej mind a kilenc esszenciális aminosavat tartalmazza, ráadásul a benne található kazein csípős ételek után segít az égető érzés enyhítésében, ezért nyúlunk a tejeskancsó után, amikor túl bőkezűen jutott ételünkbe a csípős paprikából vagy a borsból. Míg a tehén- és kecsketejet jellemzően megisszuk, addig a juhtejből többnyire ízletes sajtok és túrók (feta, bryndza) készülnek.

A tej kultúránkban gyakran a bőség – „tejjel-mézzel folyó Kánaán”, „tejben-vajban fürösztik” –, az anya-gyermek kapcsolat és az ártatlanság szimbóluma. Az édes álomhoz – „alszik, mint a tej” – szintén kapcsolódik, hiszen természetes melatonin- és triptofántartalma révén segít gyorsan álomba merülni: nem véletlenül ajánlottak nagyszüleink egy pohárka mézes tejet lefekvés előtt.