Megszületett Peti, a borjúfóka

A biztonság kedvéért a gondozók a kicsit és anyját egy sekély vizes részre különítették el az első napokra, mert bár már tudnak úszni az újszülött borjúfókák, hamar elfáradnak, és meg is fulladhatnak a mély vízben. A nőstények a természetben is a parton hozzák világra utódjukat. Amint megerősödnek, pár nap elteltével már biztosan úsznak anyjuk után, ahogy ez Szegeden is történt.

A Szegedi Vadasparkban 2013 óta látható borjúfóka, amely a közönség egyik legnagyobb kedvencének számít. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy rendszeresen tartanak olyan fókabemutatókat, amelyeken a látogatók számára is érezhetően nagy kedvvel vesznek részt az állatok. Számos európai állatkertben tartanak borjúfókákat, és bár úgy tartják, kevésbé tréningezhetőek, mint a népszerűbb oroszlánfókák, a szegedi tapasztalatok szerint könnyen taníthatók az itt is alkalmazott pozitív megerősítésre épülő módszerrel.

Az Atlanti- és a Csendes-óceán partközeli, kevésbé sós vizeiben őshonos borjúfókák a leggyakoribb fókafajnak számítanak. Régebben húsukért és zsírjukért vadászták, és ma is sok példány sérül meg vagy pusztul el, amikor beleakad a halászhálókba.
A kifejlett példányok tömege elérheti a 170 kilogrammot, testhosszuk pedig megközelítheti a két métert. A faj egyedei a természetben halakkal, rákokkal és puhatestűekkel táplálkoznak, az állatkertekben heringet és tintahalat kapnak.
A fókák a szárazföldön nehézkesen mozognak, a vízben viszont annál fürgébbek. Idejük nagy részét a táplálék keresésével töltik, egy nap négy-nyolc kiló halat is elfogyasztanak.
A faj párzási időszakon kívül magányosan él. A nőstények 2-6, a hímek 3-7 éves korukban válnak ivaréretté. A borjúfókák vemhessége 320 napig tart, és általában egy utódot hoznak a világra. Az anya 4-6 hétig szoptatja kicsinyét rendkívül tápláló tejével.

Petit ITT lehet megnézni.

Forrás: MTI