Ritkán fogad filmet ilyen egyöntetűen pozitív kritikai visszhang, mint amivel a szakírók az Életem legjobb száma két héttel ezelőtti amerikai premierjét köszöntötték. A két főszereplő mellett John Carney (Egyszer, Szerelemre hangszerelve, Sing Street) rendező, a műfaj szakértője kapta a legtöbb dicséretet, aki nemcsak írta és rendezte a filmet, hanem az emlékezetes betétdalok komponálásában is közreműködött.
Kedves és ötletes vígjáték néhány fülbemászó számmal és az örök veszteseket mindig utánozhatatlan bájjal játszó Paul Rudd-dal, aki egy szupersztárt ellen fordul – akit egy szupersztár alakít: Nick Jonas.
A legtöbb zenész nem sikeres. Rick (Paul Rudd) ezt nagyon pontosan tudja. Valaha kicsit többre vágyott, de most már azzal is beéri, hogy esküvőkön lép fel, és a menyasszony barátnőinek kedvenc számait játssza hajnalig.
Még az sem fáj szörnyen, amikor egy lakodalomban egy majdnem igazi sztárral haverkodik össze. Egy nemrég sikeres fiúbanda tagja (Nick Jonas) is a vendégek között van, és egész normálisnak tűnik: még zenélgetnek is együtt egy kicsit. És Rick megmutatja neki a dalt, amit valamikor régen írt.
Aztán csodálkozva veszi észre, hogy a dala a slágerlisták csúcsára kerül. Csak nem ő énekli, és nem az ő neve van melléírva. Hanem a rohadék kis sztáré, aki elképesztő sikert csinál a nótából, és egyáltalán nem úgy emlékszik, hogy ő ezt hallotta volna valakitől.
Rick elhatározza, hogy igazságot szolgáltat. Saját magának, és élete legjobb számának…