Olaszországban ma ér véget ér a „narancsháború”

Húshagyó kedden tartják a háromnapos narancsháború utolsó csatáját az  Ivera nevű kisvárosban, Torinó közelében. A karneváli szezon végét jelző esemény középkori történetet elevenít fel.

A Piemontban tartományában található Ivreában, a helyiek a karnevál végét Olaszország legnagyobb és legvadabb ételcsatájával ünneplik: a narancsháborúval. A húshagyó keddet megelőző vasárnap startoló, háromnapos fesztiválon kilenc – a lázadó lakosokat megtestesítő – aranceri (narancsdobó) csapat védi állásait a város különböző „harci arénáiban”, és narancsokkal, mint egyetlen fegyverükkel, küzdenek a lovas kocsikon érkező páncélsisakos katonák ellen.

A fesztiválnak érdekes története van. A csata eredete a 12. századig nyúlik vissza, amikor Ivrea lakói felgyújtották zsarnok uralkodójuk palotáját, miután az megpróbálta letámadni a helyi molnár fiatal lányát annak nászéjszakáján. Az amúgy is elnyomásban élő kisváros lakosai a molnár lányát ért attrocitás után lázadtak fel az elnyomójuk ellen, és harcba szálltak a katonáival is.

Amennyiben bárkiben felmerülne, hogy a háromnapos narancscsata micsoda élelmiszerpazarlás, a szervezők megnyugtató válasza az, hogy valójában ennek az ellenkezője igaz. A fesztivál során felhasznált 900 tonna narancs nem kereskedelmi minőségű; a szervezők pedig fizetnek értük a gazdáknak, akik egyébként kidobnának az eladhatatlan gyümölcsöket. A narancsok árát a résztvevők által befizetett 120 eurós a regisztrációs díj, valamint a nézők által befizetett díjak egy részéből fedezik. A citrusfélék főként Dél-Olaszországból, pontosabban Szicíliából és Calabriából érkeznek, és többségük a Libera Circuitben működő farmokról érkezik, amelyek a mezőgazdaságban is jelenlévő szervezett bűnözés ellen küzdenek.
A csaták után a narancspépet összegyűjtik, tartályokban tárolják, majd komposzttá alakítják és energiatermelésre használják.

Persze, lehet, hogy gusztustalannak tűnik egy enyhén pépes, túlérett narancsot fogdosni, és „fegyverként” használni, de biztosan kevésbé fáj, amikor egy ilyen gyümölcs csapódik a bordáinkba.