Valerie “él és egészséges” – közölte az állatvédő szervezet, amely a kutyát az Ausztrália déli partjainál lévő Kenguru-szigeten kereste. A szeretetteljesen, csak “Ausztrália kedvenc szökevényeként” emlegetett kis tacskó története az 529, a vadonban töltött nap után, valamint az őt kereső Kangala Wildlife Rescue csapatának rendíthetetlen kitartása az egész világ szívét megérintette. Történetét az összes nagy hírügynökség és hírcsatorna követte.
“Nagyon boldogok vagyunk és mélységesen megkönnyebbültünk, hogy Valerie végre biztonságban van és hamarosan újra a gazdái mellett lesz – írták a Kangala Wildlife Rescue munkatársai a közösségi médiában.
Több mint másfél évvel ezelőtt, a törpetacskó a gazdáival, Georgia Gardnerrel és Josh Fishlockkal kempingezett, de megszökött az elkerített kifutójából, valószínűleg azért, hogy kövesse gazdáit a közeli tengerpartra, ám ehelyett nyomtalanul eltűnt a sűrű bozótosban. Bár Georgia és Josh, a helyiek és önkéntes mentőcsapatok is kétségbeesetten keresték, a kicsi tacskónak semmi nyoma nem volt. 2023 novembere óta minden keresési kísérlet sikertelennek bizonyult.
Miután eredmény nélkül kutattak át 4400 négyzetkilométeres területet, önkéntesek több mint 1000 órát szántak a kutatásra, több mint 5000 kilométert tettek meg, és kamerákat, valamint csapdákat helyeztek ki, hogy Valerie nyomára bukkanjanak, Georgia és Josh összetört szívvel, de kénytelenek elhagyni a szigetet Valerie nélkül — azonban soha nem adták fel a reményt, hogy egyszer még viszontlátják szeretett kis kedvencüket.
És nemrég valóban Valerie nyomára bukkanntak! Egy vadfigyelő kamera felvételén tűnt fel még, 14 kilométerre az eltűnése helyszínétől – még mindíg rajata volt a rózsaszín nyakörve is, amiről azonnal beazonosítható volt, – így a keresés új lendülettel folytatódott.
Miután az állatvédők beazonosították a kis szökevényt, problémát jelentett, hogy a hagyományos csapdázási módszerek egy ilyen okos és óvatos kutyánál nem működtek volna. Így a Kangala Wildlife Rescue két munkatársa, Jared és Lisa Karran türelmes, átgondolt stratégiát dolgozott ki. Egy egyedi „komfortcsapdát” terveztek — egy egyszerű ketrecet ényelmes kuckóvá alakítottak Valerie kedvenc dolgaival: a gazdája régi, megszokott illatú ruháival, puha fekhellyel, játékokkal és jutalomfalatokkal. Eleinte szabadon hagyták a ketrecet, hogy Valerie hozzászokhasson, be – és kijárhasson anélkül, hogy megijedne.
A technológia is kulcsszerepet játszott a mentőakcióban és a befogásban: egy rejtett webkamera élő képet közvetített a csapatnak, így távolról figyelhették a kis túlélő mozgását, anélkül, hogy megzavarták volna. A távirányítható ketrecajtót csak akkor zárták be, amikor már biztosak voltak benne, hogy Valerie teljesen biztonságban érzi magát odabent.
Valerie bizalmát több héten át, türelmesen nyerték el – és a terv tökéletesen működött: a kis tacskó gyanútlanul bement a ketrecbe, az ajtó pedig finoman bezárult mögötte.
A megmentői szerint azon kívúl, hogy szinte lehetetlennek tűnik, ahogyan Valerie alkalmazkodott a vadonbeli élethez, megdöbbentő volt az is, hogy az elfogása után alig mutatatta félelem jelét, és a fizikai állapota is meglepően jó volt — ugyan soványabb lett, és néhány heg árulkodott a vad kalandjairól, egyébként egészséges és élénk maradt. Valerie-t ösztönei, intelligenciája és rendíthetetlen kitartása tartotta életben, felfoghatatlan körülmények között, 529 napon át.
“Ausztrália kedvenc szökevénye” már biztonságban van, a Kangala Wildlife Rescue-ban szeretettel ápolják, és felkészítik a nagy találkozásra Georgia-val és Josh-al, akik soh nem adták fel a reményt, hogy egyszer újra karjaikba zárhatják kis kedvencüket.
Annak ellenére, hogy a tacskók kisméretűek, az Amerikai Kennel Klub leírása szerint “veszélyes vadak vadászatára képezték ki őket, rendkívül bátrak lehetnek – olykor már az esztelenségig, és nagyon kitartóak is.”
📷Fecebook/ Kangala Wildlife Rescue