Három pettyesszarvas-borjú született a Szegedi Vadasparkban

A csapat az idén három borjúval gyarapodott. A fiatal szarvasok meglehetősen félénkek, megriadva egyből összeverődnek kifutójukban, a lehető legtávolabb a vélt vagy valós veszélyforrástól. A nyugodtan, kevés zajt csapva szemlélődő látogatók azonban egész közelről is megfigyelhetik a szarvascsaládot.
A faja a vöröses vagy sárgásbarna szőrzeten gyöngysorszerűen megjelenő fehér pettyekről kapta nevét. Az alapvetően erdőkben élő szarvasfajnál ez a mintázat segíti a rejtőzködést. A pettyezettség ősi jellegzetesség, a csitálszarvasként is emlegetett fajnál az egész élet során megmarad, míg más – a hűvösebb vidékeken előforduló – fajoknál csupán fiatalabb korban figyelhető meg.
A pettyes szarvas mérete a dámszarvas és a gímszarvas közötti: testhossza 140-150 centiméter, marmagassága egy méter körüli, tömege 75-100 kiló. A bikák tekintélyes nagyságú, de kecses agancsokat viselnek. Szépségük miatt a világon sok helyre betelepítették a fajt: Ausztráliába, Új-Zélandra, Brazíliába, Argentínába, sőt Európába is. A nyugat- és közép-európai klíma azonban túl rideg a pettyes szarvas számára, a telet csak emberi segítséggel képes átvészelni, ezért nagyobb állománya csupán angliai és németországi vadasparkokban fordul elő a kontinensen. Más fajoktól eltérően inkább nappal aktívak, viselkedésük azonban megfelel a többi szarvasfélének: tehenekből és borjaikból állnak a csapatok, amelyekhez lazán kötődnek az egymással viaskodó bikák. A fiatal hímek agglegénycsapatokba állnak össze, az idősebb bikák viszont magányosak.

A Szegedi Vadasparkba 2018-ban érkeztek az első pettyes szarvasok Csehországból, és már ekkor szaporodtak, majd a rá következő években is. A szaporulat utóbb más állatkertekbe kerül, de a télen született borjak egészen nyárig láthatók Szegeden.

Forrás: MTI

A fotó illusztráció: Pixabay