A kalandparkban közvetlen közelről találkozhatnak a vendégek muflonokkal, dámvadakkal és Benett-kengurukkal – a látogatók a helyben vásárolt zoocsemegével akár meg is etethetik az állatokat. A területen kialakítottak egy állatsimogatót, ahol a vadaspark egyik legnagyobb sztárja: Szelfi, a kecske mellett kameruni juhokkal is közelebbi ismeretséget lehet kötni.
A kalandjátékok között a különböző nehézségi szintű pályák mellett a bátrabbak kipróbálhatják a Sancer-tavon átívelő 160 méteres csúszópályát is. A felnőttek által használható, öt méter magasan futó drótkötélpálya húszelemes, a gyereké pedig nyolc feladatelemből áll, de a területen található játszótér, színpad, kilátó, sőt, egy természetvédelmi tematikájú szabadulószoba is.
Veprik Róbert igazgató elmondta, a kalandparkot – a drótkötélpályákat leszámítva – külön belépő nélkül látogathatják az állatkert vendégei.
Az nyitóeseményen mutatták be a közönségnek a vadasparkban gondozott új állatfajokat: a rénszarvast, latin nevén Rangifer tarandus-t és egy tenyészprogram keretében érkezett hóbaglyot, a Bubo scandiacus-t.
A rénszarvas Skandináviában, Oroszország északi területein, Kanadában és Alaszkában őshonos. Elterjedési területe azonban a történelmi időkben még nagyobb volt, Németország és Lengyelország egyes vidékein, sőt a jégkorszak idején még a Kárpát-medencében is előfordult. A különböző területeken élő rénszarvasnak számos alfaja létezik, melyek megjelenésükben és méretükben is jelentősen eltérnek. A legkisebb – a Spitzbergákon előforduló – alfaj esetén a kifejlett példányok testhossza 120 centi, a legnagyobbaknál pedig jócskán meghaladhatja a két métert, a tömegük is 60 kiló és három mázsa között változhat. Testüket csokoládébarna, fekete szőr borítja, az egyik Kanada szigetein élő – szinte teljesen kipusztított – alfaj viszont szinte tiszta fehér. Az általában egy tapasztalt nőstény által vezetett csapatokban, csordákban élő rénszarvasok az elérhető táplálék nyomában vándorolnak, nyaranta északi területekre vonulnak, füvet, leveleket, lágyszárú növényeket fogyasztanak, de megeszik a tojásokat és akár a kisemlősöket is.
A hóbagoly a bagolyfélék legészakabbra élő, és az egyetlen a tajgaövnél északabbra előforduló faja. Az északi sarkkör környékén, Alaszkában, Kanadában, Grönlandon, Izlandon, Skandináviában, Kelet-Szibériában, a nyílt területeken a földön fészkel. Megjelenése is a sarkvidéki klímához és élőhelyhez alkalmazkodott: fehér színű, csüdjét és lábujjait is tollak borítják. A kifejlett egyedek hossza 50-70, szárnyfesztávja 120-140 centi a tojók nagyobbak a hímeknél. Általában szürkületkor vadásznak, zsákmányaik a kisebb rágcsálók: lemmingek, egerek, patkányok, mókusok.
Forrás: MTI
Fotó: Facebook/Szegedi Vadaspark